Háttértanulmány:
A “cigány” színpadi megjelenítésének lehetőségei
Első jelenetkísérletek az Új Néző programhoz Közösségi színházi
projektünket olyan falvakban valósítjuk majd meg, amelyekben a cigány-magyar különbségtétel
magától értetődő, és az e különbségtétel mentén kialakuló pozíciók, határvonalak,
feszültségek meghatározzák a helyi közösségek dinamikáját. Amikor tehát ezekkel
a közösségekkel akarunk dolgozni, vagyis saját társadalmi helyzetük és cselekvőképességük
felismerésére kívánjuk ösztönözni az ott élőket, egyértelmű hogy foglalkoznunk
kell ezzel a viszonnyal is. Kérdés, hogy miképp jeleníthetjük meg úgy a „cigányt”
illetve a cigány-magyar relációt, hogy ne megerősítsük azokat a pejoratív, sztereotíp
és gyakran veszélyes jelentéseket, amelyek csak a konfrontációnak adnak teret
és a fenyegetettség tapasztalatait erősítik meg. Miután a falvak belső viszonyainak
megismerésével már több körben foglalkoztunk, első színházi gyakorlatunkban arra
tettünk kísérletet, hogy a kutatók tudását (konkrét falusi tapasztalataikat és
absztrakt elemzéseiket) színházi jelentekké fogalmazzuk át. Ennek a munkának vált
sarkalatos pontjává a „cigány” színpadi megjelenítésének problémája. A jelentetek
elkészítésére négy csoportot alkottunk, oly módon, hogy mindegyik csapatban legalább
egy színész, egy drámatanár és egy kutató vett részt.A négy csoport négy különböző
módon kezelte és vitte színre a cigány tematikát. Mindegyik színrevitel egyben
erős értelmezés is, a maga nagyjából beazonosítható következményeivel. Az
első csoport története egy falusi tanár félelmeivel foglalkozik.
A tanár az évzáró után az iskolában marad, az épület falai között bolyong, amelyet
a saját ellehetetlenülés-fantáziái, illetve annak szereplői népesítenek
be: ezek között néhány cigányként beazonosítható figura. Így az iskola mosdójában
a gyerekeket tisztára sikáló cigányasszony, aki a tanárt eszelősen kérdezgeti
arról, hogy elég tiszták e már a gyerekek az iskolához; vagy a tanárt ijesztgető,
a folyosó szellemeként bolyongó cigány fiúcska. Ezekben a jelentekben a
„cigány” egy olyan fantáziakép a tanár fejében, amely saját félelmeit
testesíti meg. A kiszámítható rend felbomlásának és az ehhez kapcsolódó szerepvesztésnek
a tapasztalata sűrűsödik benne össze. A második
csoport egy falusi történetet alkotott.
Etűdjüknek az önfenntartó közösség versus idegen tőke dilemmája volt a témája,
azon a dilemmahelyzeten lejátszva, hogy mire használja a közösség a falu tavát.
A központi jelenet egy falugyűlés volt, amelynek színterén a vita kibontakozhatott,
érvek hangozhattak el pro és kontra, a falu egyes szereplői megjeleníthették saját
pozíciójukat, kifejthették saját nézeteiket, elmondhatták félelmeiket, képviselhették
saját érdekeiket. A falugyűlésen és az egész történetben felismerhető cigány pozíció
nem jött létre. Ebben az értelemben a „cigány”, mint lehetséges nézőpont,
mint politikai aktor nem jelent meg a falu sorsáról szóló vitában, a közösség
jövőjéről szóló döntés meghozatalában. A harmadik
csapat szintén egy falusi történetet hozott létre. Egyfajta groteszk paródiáját
az aktuális helyi viszonyoknak. A történetben a falusiak a Pro Hungaricum Comité
látogatását várják, mert a hírek szerint a helyi cseresznyét hungarikummá fogják
nyilvánítani. Ez nagy lehetőség és büszkeség a falu számára, csak hát két probléma
is felmerül. Egyrészt nem nagyon van már cseresznyefája a falunak, másrészt az
elkorhadt fákhoz a cigány telepen keresztül vezet az út. A Comité előkelő tagjait
át kell tehát vezetni a telepen. Ez olyan súlyos gondként jelenik meg, hogy a
cseresznye hiánya el is felejtődik e súlyosabb probléma árnyékában. A legjobb
megoldásnak ezügyben az tűnik, hogy egy szép, színes paravánnal kerítsék el a
telepet. Csak hát ezt még az ott élőkkel is el kell fogadtatni valahogy. A falusiak
delegációja ki is vonul a telepre, hogy meggyőzze az ott élőket elrejtésük, elkerítésük
a legjobb megoldás. Akciójuk természetesen kiabálásba, konfliktusba fullad,
bebizonyosodik, hogy „ezekkel” nem lehet, a falu „ezek” miatt nem fog sohasem
előbbre jutni. A negyedik csoport különálló jeleneteket készített.
Az egyikben például valakinek meztelenül kell boldogulnia a hivatalban. A csoport
legfőbb törekvése az volt, hogy ne egy „jellegzetes falusi történetet” alkosson,
és ne tipikus szerepeket, figurákat építsen, hanem problematizált jelenségeket
a végletekig lecsupaszító helyzeteket teremtsen. Ezzel elkerülhetjük egy saját
falu-értelmezés kívülről történő ráirását a helyiekre és az ismert sztereotípiák
megerősítését. A hivatali jelenet például a kiszolgáltatottság – szó szerint is
– lecsupaszított helyzete. Az e helyzetekben létrejövő pozíciók jelentése válik
kérdéssé: mit jelent az adott élethelyzet, milyen cselekvési lehetőségeket biztosít?
Mit jelent a kiszolgáltatottság, hogyan lehet ebben cselekedni? A „cigányság”
megjelenítése tekintetében ez a következőt jelenti: a „cigányságot” nem jól felismerhető
karaktervonásokban, egy történet „cigány szereplőjének” formájában kell megjeleníteni.
Ez – bárhogy is csináljuk – mindenképpen a sztereotípiák megerősítéséhez vezetne.
Ehelyett azokat a jelentéseket kell egy-egy hétköznapi helyzetet ábrázolva megmutatni,
amelyek jellegzetesen a cigány társadalmi pozícióhoz tartoznak, ugyanakkor más
felállásokban ismerősek mindenki számára Olyan nyitott színházi helyzeteket
kell létrehozni, amelyben a néző (tartozzon akár a cigányok akár a magyarok csoportjához
a faluban) felismeri a megjelenített élethelyzetet, saját tapasztalatait tudja
mozgósítani hozzá, és ötletelni kezd a viszonyok megváltoztatásának, a szituáció
kimozdításának esélyéről. Az emberi csapdahelyzetek és a hozzájuk bőrszíntől függetlenül
tartozó tapasztalatok (mint a kiszolgáltatottság, a bizalmatlanság, a megfosztottság
élmény, stb.) színházi megjelenítése elkerüli azt a csapdát, hogy a külsődleges,
stílus- és életmódbeli különbségeken elakadjon a saját nehézségekről folyó gondolkodás.
Az említett tapasztalatokat sűrítő és felmutató hétköznapi jelenetek ösztönzik
és segítik az emberi élethelyzetek jelentéseinek megfogalmazását, anélkül hogy
belefutnának a szokásos „cigányozó”, „magyarozó” körökbe. (anBlokk)
|
